(Wygôr. Favágótelep. Izlandi őrök, lapp favágók dolgoznak.)
EGY ŐR
Dolgozni, kutyák! Habár most dolgunk akad,
Hamar visszatérünk, és bizony jajj nektek,
Ha nem haladtatok!
(Őrök el.)
ELSŐ FAVÁGÓ (maga elé)
Remélem, rád szakad
A gerenda, míg a dolgotok végzitek
Némi hordó és asszony társaságában.
HESZFŐR
Messze járnak már, nyugodtan beszélhetünk...
MÁSODIK FAVÁGÓ (magában morog)
Vissza se jöjjenek.
HESZFŐR
...és tán biztonságban.
ELSŐ FAVÁGÓ (a fahalomra mutat)
Elég a szóból. Ezzel így sose végzünk!
HESZFŐR
Nem is kell!
(Fejszéjével a láncára sújt, szétzúzza.)
HARMADIK FAVÁGÓ
Ostoba!
MÁSODIK FAVÁGÓ
Ezért fejünk veszik!
HESZFŐR
Tegyenek hát egy próbát ezzel...
MÁSODIK FAVÁGÓ (közben)
Tessék?!
HESZFŐR
...bátran,
Ám míg az úgynevezett dolgukat teszik,
Figyelmezzetek rám, kérlek, mindahányan!
(Első favágó kettéhasít egy rönköt.)
ELSŐ FAVÁGÓ
Még sok dolgunk van...
HESZFŐR
De nem ma, s nem is holnap!
Izlandi irhát többé nem melegítünk!
Fáznak? Úgy fagyjanak meg! Míg égen a nap
S a hold az úr, szolganép soha nem leszünk!
HARMADIK FAVÁGÓ
Úgy szólsz, mintha nem viseltünk volna hadat,
Mikor az izland-szigeti népek jöttek,
De leverték a bátor ellenállókat,
S földünkön saját királyságot ütöttek.
ELSŐ FAVÁGÓ
Elbuktunk, törődjünk hát bele e ténybe.
MÁSODIK FAVÁGÓ
Nincs mit tenni: leigázott nemzet lettünk.
HESZFŐR
Én viszont még kapaszkodok a reménybe!
E meseszép földre nem ők – mi születtünk!
Győztek egyszer ugyan, mert megleptek minket,
Rohamuk elsöprő volt és gyors menetű,
De a háború még korántsem ért véget,
Lehet még más, kedvező kimenetelű!
ELSŐ FAVÁGÓ
Azt mondod hát, lázadjunk?
HESZFŐR
Azt mondom: lázadj!
Azt mondom, vedd vissza elrabolt otthonod!
Azt mondom, míg meg nem halsz, soha ne fáradj!
Azt mondom, zúzzad szét rozsdás szolgaláncod!
HARMADIK FAVÁGÓ
Bátor vagy, de majd akkor is bátor leszel,
Ha százak és százak halnak meg körötted,
Miközben tucatnyi fájó sebből vérzel?
HESZFŐR
A reménytelenség a legfájóbb sebed,
És ha feladod, pedig lehetnél szabad,
Ha mint esőcsepp hagyja el a mennyeket,
Akképp hagyod el csüggedten önnön magad!
ELSŐ FAVÁGÓ
Szavalsz itt dicsőbbnél is dicsőbb tetteket...
MÁSODIK FAVÁGÓ
...de mit tehet tizenhat fáradt favágó?
HESZFŐR
Tizenhatból ezer és ezer lesz, hiszem,
Mire majdan elolvad az utolsó hó.
Kérdem én, válaszoljatok: ki tart velem?
MÁSODIK FAVÁGÓ
Megölnek minket.
HESZFŐR
Inkább öljenek hát meg,
Mint erdőben űzött megsebesült vadat,
De ígérem: e vad nem futamodik meg,
S visszaharap, ahogy sebzett vad haraphat.
ELSŐ FAVÁGÓ
Úgy veled harapunk.
(A favágók szétzúzzák a láncukat.)
MÁSODIK FAVÁGÓ
Vezesd hát fejszénket.
HARMADIK FAVÁGÓ
És majdan kardunkat, ha kézbe ragadtuk,
Neked ajánljuk kicsorbult életünket,
S a haragot, amivel az ellent sújtjuk!
(Őrök visszatérnek.)
EGY ŐR
Lázadók! Halál rájuk!
(Összecsapnak, őröket lemészárolják.)
HESZFŐR
A vad felkelt hát,
Bóden, nagy király, jobb is, ha reszketve félsz,
Kivillantja feléd a lapp az agyarát,
És hidd el nekem, király: soká már nem élsz.