Ágyadba vágyom, mint csiga a házába,
Kitölteném kagylód, mely érzem, árván van!
Csókolnám vágyódó szádat, vad szenvedéllyel,
Mint vad ordas, tépve marnálak, förtelmes kéjjel!
Melleid halmát, hévvel markolásznám,
Édes bimbóid, mint gyermek szopogatnám!
Érintésem buja, hevével sodorva,
Kéjes sóhajaid vágyaim fokozza!
Kemény combjaid csókokkal borítva,
Vágyakkal telve, lassan széjjelnyílnak!
Meglátom rejteked, vágyam édes kelyhét,
Nem bírva magammal, iszom édes nedvét!
Halkan nyöszörögsz, élvezve a gyönyört,
Én, csak csókollak, adom a kéjt, mi tovább gyötör!
Akarom, igen, hallani akarom, mond, hogy jó,
Ha mondod, ere várva, egyből beléd hatolok!
Igen lágy sóhajjal mondod, gyere, kérlek, gyere,
Megteszem, érezve benned a vágyat, súgom, megyek!
Egyé válunk, nincs semmi, senki, csak te meg én,
Feltör belőlünk az ősi, vad, buja, szenvedély!
Testünk egybe forr, a legszebb táncban,
Amit mi írtunk és nincs köze senki másnak!
Ritmusra jár a szenvedély, elhomályosít a buja kéj,
Oly csodás e pár pillanat, tán szívünk csak ezért él?
Érezlek, benned látok meg, egy csodás új világot,
Benned vagyok, hallom hangom, mert kiáltok,
Add örökre nekem e csodát, mit szívem még nem látott,
Édes hangod, óh, most, mit szerelmes szenvedélyünk kiváltott!