HAGYMAPUCOLÁS
(Kiszombori életkép)
(Szűcs István)
A fák közé bebújt az est.
Árnyékot sző, homályt ereszt,
akár egy szorgos barna pók,
befonva minden láthatót.
Néhány napszámos körbe ül,
kezükben kés, és szétterül
a csípős, súlyos hagymaszag.
Töményen, mindent átitat!
Lehéjazott sok hagymafej
fehéren csillog, mint a tej.
Kezükben fürgén jár a kés,
halomba nő a hagymarész.
Egy barna lány, derék, sudár,
- előtte félig telt kosár -
halk zümmögéssel dalba kap.
Könnyebb a munka, jól halad!
A szemközt ülő asszonyok
között néhány új hír forog.
Meg lesz beszélve, hogy miért
kocsmázós itt a férfinép?
Na és a Sári merre hált,
amíg a férje messze járt?
Fontos azt tudni kit ki ért,
főleg hányszor, és mennyiért?!
Ettől vidul a női had!
De szép, de jó a pletykanap!
Közben kezük fürgén mozog,
a hámozó kés jól forog.
A gazda is megérkezik,
üdítő, friss sört hoz nekik.
Gyöngypára telt a zöld üveg,
a friss, habos sör jó hideg!
A munkakedvre jó hatás,
ha bent van már az áldomás!
Nagyot büffentve felnevet
Terus néne : - Ez jól esett!
A kis barna is jól mulat.
Megérzi, éppen simogat
asztal alól egy füge kéz,
és élvezi, hogy mily merész!
Nem tudja azt meg senki sem,
mi cuppog finom-édesen!
Fiú szemében nézheti :
- Érzi e most, hogy jó neki?
Ha majd elfogy a nagy rakás,
tudják mi lesz a folytatás!
Együtt mennek majd ők haza.
Csodákat hoz az éjszaka!
(2010-03-22)