Figyelek. Tudom, hogy itt járt
s feltörnek, fojtanak emlékeim,
hasogatva, lüktetve, vérezve fájnak
égetnek felszakadt sebeim...
Mert ma is ugyanúgy, újra hallom hangját
s látom csetlő-botló, tétova lépteit
és magamon érzem itt hagyott illatát,
szeretve szorító szép apró kezeit...
és gyufáért nyúlva meggyújtok egy gyertyát,
nézem...de perzselő tüze most nem hevít,
s letérdelek sírva lelkemből zokogva,
s kitárt karjaimmal ölelem a semmit.