Árva alkony omlik a fákra
Keringve, kúszva, fátylat sző a tájra
Szorgos kezei, mint apró fürge ujjak
Az éjt tapogatják, feketébe nyúlnak.
Nincs semmi nesz, csak a szél lába kél
Dermedő csendben a tegnapról mesél
Nem mozdulok, Rád hunyom szemem
Belém nőttél végleg, mégis elengedtelek.