kezemet csak futó gondolatban
indítom feléd, s olyan erős
a szorításod, hogy felkiáltok
ölelni akarlak a néma füvek fölött,
hol utolszor ízleltem illatodban
fürödni a bódult alkonyt,
s a körém csodálkozó tér
csak bámul bezárult mozdulatomra.
a szünni nem tudó időben
melletted nyílok ki új napokra,
bekérezkedem szép szívedhez,
s feloldom magam botladozva!