Radnai István:
HONTALAN IMÁJA HELYBEN
még nem tudom hogy merre tart
akar-e lenni földi ékes ország
még nem tudod hová tört
el kell-e mennem visszatérni hozzád
vagy helyben rögben kőben és aranyban
szédülve állok peremén a változásnak
kicsi vagyok-e egy még kisebb arányban
ahol kufárok és csillagok alkujának
egy zuhanó hold aranygyümölcsű képe
kölcsönzi talmi fényét pislognak a lámpák
a tékozolt szűz kitárja karját vágyát
vagy felcsattanak az elégedetlenek már végre
tekints le ránk a zászlók harsány tömegére
tőled a választ várom megújulás virágát