Ott, ahol a szél széllel kergetőzik
s vetkőztetve simogat lombkoronát,
levelét hordva megáll, elidőzik
megcsodálja, s betakarja rónáját...
Ott, ahol a fűzfák nyárfák tövében
oltják szomjukat s egy folyó utat vág,
keserűen hullik könnye az ölében
s ringatózva vérzik a megtört ág.
/séta bátyámmal a dobozi körgáton/