HAGYATÉK
(Szűcs István)
Amim van, azt mind itt hagyom.
Nem marad hátra rang, vagyon.
Haszontalan sok lom, kacat,
mi énutánam megmarad.
Nagy rakás könyv a polcokon,
félkész festmény az asztalon,
palettán égő-friss színek,
mellette egy pár nyest ecset.
Néhány festményem itt marad,
akad közötte jó darab.
Belé van festve életem,
mi hátra van, azt elviszem.
Amit asszonykám is szeret,
itt hagyom én a verseket.
Álmokból szőtt bohó sorok,
amíg olvassák, itt vagyok.
Vagyonkámból csekélyke részt,
hagynék még hátra, némi pénzt.
De az, mi nyűggel érkezett,
nagyon hamar ebül veszett.
Kevés pénz, hogyha erre járt,
otthonra itt sosem talált.
Részünk csupán a sok robot,
abból nem lettünk gazdagok.
Lehet, előny a fürge ész,
van még belőle egy kevés.
Abból másra nem hagyhatok,
velem jön, majd ha meghalok.
Dobják csak ki, mi itt reked.
Könyvet, ruhát és verseket.
A létet hogyha itt hagyom,
nem lesz utánam semmi nyom.
(2010- 03-09)