Éjfél elmúlt, és én még ébren,
Aludni próbáltam, de valami nem hagyott itt benn.
Az agyam jár, a szívem túl gyorsan ver,
Valami készül, valami van a levegőben.
Csak nézem az órát, de lassan telik a perc,
Félelmetes ez a vihar utáni csend.
Mégis megnyugszom, nincs bennem félelem,
Mert érzem, hogy itt vagy mellettem.
Lecsukódnak szemeim, nem mozdul a testem,
Csak a lélegzet halk hangja hallatszik a csendben.