Roppant masszív, hatalmas falak
Úgy érzem itt Istenek lakhattak
Az irdatlan térben törpék vagyunk
Égi honra gondol halandó agyunk
Alsó-felső Egyiptom kettős koronája
Ramszesz fején országát vigyázza
Gránit szobor, évezredes kövek
Szúró pillantása mindenhova követ
Csendben rám néz, nem mozdul az ajka
Tetteit a falakon mutatni akarja
Nem hagyta évezredek ködébe veszni
A beszédes falak hőstetteit zengi
Szentélyében Istenekkel együtt látom
Ra-Horakty, Pfah és végül Amon
Várják a fényt, a sugárzó Napot
Mely évenként kétszer rájuk ragyog
Mindent látó Ramszesz sziklába vésve
Háromezer éve halandókra néz le
Hazájáról azért kérném véleményét
Talán ha szólhatna, kezdené meséjét
Országom nagy része kietlen sivatag
Középen az áldást hozó Nílus halad
Földjét már ókorban öntözte árral
Sok termést hozó bőséges áldással
Nomád őseid még lovon nyargalásztak
Ázsia pusztáin halásztak, vadásztak
Nálunk már létezett fejlett társadalom
Szervezett közösség, virágzó hatalom
Hatalmas piramisok törtek fel az égre
Szervezett munka várt fáraóra, népre
Összehangolt irányítás az építőket várta
Vívmányaink most is a világ csodálja
Fáraók emlékhelye tele turistákkal
Az utódok emlékeit őrzik nagy hálával
De fáraókincsek vannak még a földben
Sok magyar régész tevékeny e körben
Egymástól távol élő független nép
Más-más utat járva ért ide nemrég
Más a Nap melege, természeti kincse
De közös a cél. hogy egymást segítse
Válságtól terhelt világban élünk
Klímaváltozás hatásától is félünk
Közös erővel ezeken túljuthatunk
Biztosabb a siker, ha összefogunk
Készülök, lassan el kell mennem
A szobromtól búcsút kell vennem
Talán most látjuk egymást utoljára
De tudom, örökre vár a viszontlátásra