Zötyögök a körúton, hallgatva egy szép dalt, fülhallgatóm zümmög, bámulom a sok csajt. Szívem érzi lassan, eljött, hát az óra, átszállok a Blahán, viliről metróra!
Nem érdekel semmi, se csekkek, se számlák, éberen álmodom, kettőnk közös álmát. Viszek egy vörösbort, megisszuk az ágyban, utána bevallom, nem sok ilyen lány van!
Szilveszteri buli napján, kicsit bepezsgőztem, lassan józanodok; eszem, amit főztem. A bódulat elrepít, éji fény szegélyén, tántorgok a porban, Józsefváros szélén!
Eljött, ím' istenünk, a daliás Ámor, lelkemet átjárja, dicsőség és mámor. Szerelemnek szárnyán mámoros kábulat, Ámoromnak láttán, elfog a bámulat. Ámoros mámorom, sosem érhet véget, nyíltól sebzett szívem, szenvedéllyel éget. Hiába menekülsz, megtalállak bárhol, uralja lelkemet, mámor szülte Ámor.
Rád gondolok folyton, szívem csak úgy dobban, mikor eszembe jutsz, vérem lángra lobban. Azt várom, randizzunk, viszek majd virágot, megváltanám érted, én a nagyvilágot.
Kicsit kések, szívem, sztrájkol a BKV, változtatná őket, a Jóisten tevévé!
Búsul sok-sok utas, járdának szegélyén, nem kaptak húszmillát, részesedés révén.
Nem tudom, ki az a nő, esküszöm az égre, ménkű vágjon belém, sosem léptem félre! Mégis van egy rossz hír, kicsit kések drágám, elvadult a zápor, csapkod a sok villám!
Vergődik mögöttem, egy elhízott asszony, kifordul kezéből, a porhanyós kroasszon. Én csak rád gondolok, vágyam egyre gyötör, életem cukra vagy, ha akarod sugör!
Ezt a kis SMS-t, azért küldöm neked, tudd, hogy itt a Földön, van, aki még szeret. Lehet, korai tán, hisz hajnal három óra, de légy a nejem, kérlek, mára virradóra!
Szia, szimpi vagy, és én nem vagyok cápa, nem csak vadászgatok, az istennek hála! Komoly párkapcsolat, ez az én jelszavam, nem zavar még az sem, hogy ha gyereked van. Te vagy az igazi, zsigeremben érzem, siess Pestre, kislány, a szobát én intézem!