Homokdűnék
Homokdűnéket söpör a szél,
kék fellegek esőt ígérnek.
Egy-két csepp - elszálló remények...
Homlokon ég a vörös acél.
Vad képzetek izzadnak múltba,
kígyó ül mérgén meglapulva.
Száraz bokrok reménye aláz
haldokló tavaszt, porparipát.
Hirtelen megmart mellkason át,
lázas csöndsebek vére a máz.
Befed minden párolgó nyomot...
A dűnén a vihar megfagyott.