Előttem fázósan baktat a tél,
Ágyamon szenderegve ül a tavasz,
Ruhámon nyarat hímez a fény,
A kertek alatt tán az ősz szalad.
Érzem szívembe szökken a napsugár,
Tompa esőcseppek koppannak az ablakon,
Szívárvány rajzolódik a felhők felett,
Szerelem tüze ég forró talajon.
--------------------------------------------------------------
szélben hajlongó akác ágai közt megférő lelkek,
emlékszem, még gyermekkorunkban biggyesztettük oda -e terhet.
azt hittük, szerelmünk örök,
súlya vész az időnek,
s győzedelmeskedik,
minden fölött.
Az élet ólomláncain függünk mégis.
Rabjai lettünk másoknak.
Akác szívén pihen az álom,
Virágzik új pároknak.
Szívem egy darabja, szíveden csücsül.