Radnai István:
FORDULÁS
miért ül trónodon a kétség
miért nem hull a válladra haj helyett
ki istenként volnál a reménység
valaki aki csak tanítvány lehet
miért akar mindenki mester lenni
miért nem borul lábaidhoz senki
miért kétséges befutottuk-e a pályát
miért kétséges megvakultunk-e
miért adtad vissza kegyetlenül a látást
miért nem elég nekünk a nap heve
miközben gúzsba kötnek a szabályok
farizeusok maradunk feltörik az arányok
ami férfi és nő közt legszorosabb könny-kapocs
amit magány sivatagában e furcsa szerzet kitapos
x
ajánlás
magából és magvából mit rág a féreg
ahol tudás páncélban ténfereg
penészként a szabályon rágódó sereg
mezítláb poshadt vizen talpunkra éget
a ló legelhet dúsan sarjadzó füvön
csikót teremhet durva alig percnyi öröm
mezítlen talpunkba égett szennyes üres homok
egyiptomból és babilonból istentelenségek
megmételyez a bírvágy mámorít a méreg
a lelkifurdalás örök csak épülnek a romok
hol száműzve a gyilkos erejű szerelme
az orgiából megmarad a bor
és kovásztalan lényegül át a tor
a kétség trónol szolgálhat az elme