HARMATOS
Harmatos virág a réten
Naptüzét is benne érzem.
Fogy a gyöngy a naptüzétől
Amit küld a messzeségből.
Minden harmatcsepp egy gyöngyszem
Vele száll az égbe lelkem.
Messziről, mint köd, takaró
Mikor nézem csak zavaró.
Egyre fogy a pára lába
El is tűnik nem sokára.
Tarka lesz a mező tőle,
Nap felmegy az égtetőre.
Fű alatt a kis bogárka
Megbúvik az árnyékába.
Színes lepkék szálldogálnak,
Mint a vágyam meg, meg állnak.
ZETA