Gondolatok Megemlékezés a szökőárról II.
Írta: giziszalay Dátum: Március 29 2010 13:25:33
G
Hol ég s föld összeér rom marad nyomán,
Süvőltő vad vihar tombol, jajongva zúg az ár,
Tépi,cibálja,ünnepi ékes ruháját dobja szét,
Fákat,követ,embert, semmit meg nem kímél.
Teljes hír
Hol ég s föld összeér rom marad nyomán,
Süvőltő vad vihar tombol, jajongva zúg az ár,
Tépi,cibálja,ünnepi ékes ruháját dobja szét,
Fákat,követ,embert, semmit meg nem kímél.
S ahogy összeért a két világalkotó hatalom,
Természet szeszélyes játékát alkotó,
Fohász nem hallik, örjöngve nyomja el,
Mit tettél zokog lent, a tengernyi rémület.
Átok s ima hangja egységbe most össze forr,
Kéz nem érinti, nem tudja a halálba rohanót,
Szürke,fekete,kék és zöld, vad táncra tombol,
Mért fújod s kivagy te pusztító gyílkos.
Ki adott ekkora hatalmat neked, mért tette,
Ártalmatlan test, apró kőravatalán mért hever,
Ó világ te szegény, harag s fájdalom lettél,
Nem hallod, nem látod, kegyetlen mit tettél.
Hol ég s föld most vérvörösen összeér,
Anya keze kutat ..apró kis gyermekért,
Ajkát fájdalmában csak ima hagyja el,
Ima mely megreked, égbe szállni képtelen.
Majd felszáll, mikor hallik szava, felrepül,
Mikor a föld s az ég tovább már nem eggyesűl,
Elfárad, vagy csak kegyelmét hinti szét,
Térdre hull a fájdalom, ima szól rom tetején.