Lágy szellő simogató finom keze,
Járja át testem, lelkem érzékien,
Vágyak tompa ütemére simogat,
Kinn réteken tarka virág bólogat.
Behódol ő is, akárcsak én magam,
Nem magam, tengernyi hallgatag,
Ki nem beszél, hisz nincs kinek,
Talán..a lágy szellő mi figyel....,
Hallgat, mit tehetne mást fújdogál,
Felszárít könnyeket, űz magányt,
Csendes parkok néma padjain,
Vigaszt nyújtanak lágy dallamai.
Hogy tehetné mondd..mért tenné,
Ki kívülről szemlél, csak remél,
Elbóbiskol ott, némán hallgatag,
Álmában semmi nincs, álomtalan.
Valahonnan lágy zenét hoz a szél,
Tisza habján szirén zengi énekét,
Folyó rejtekéből éneke vidítja fel,
Felébredvén, csak a szél énekel.
Éneke szomorú, alig hallható,
Elege van....,tovább vándorol,
Keresi a víz édes hűs dallamát,
Szirént, mi neki énekel csupán.