Magányomban
Mikor elcsitul a zaj,
s kutyák vonyítanak az égre,
Magányomban-akkor-várlak én.
Mikor elhallgat a zene
és néma csend ül a szobára,
Magányomban -akkor- várlak én.
Mikor testem lázban ég,
s vágyam nem csitítja senki,
Magányomban -akkor- várlak én.
Mikor ébredez a hajnal,
s ágyamból egyedül kelek,
Magányomban -akkor -várlak én!
Magdel