Légies virágos ruhád,
Mindig más-más helyen volt,
Sokszor a széken hagytad,
Máskor a szőnyegre szorult.
Volt úgy mikor hozzád mentem,
Szégyenkezve bújtál ágyad mögé,
S védted tested kezeiddel,
Melleden keresztbe fonva,pedig jól ismertél.
Órákon keresztül kerested
Eközben Én a legjobb kávét szürcsölgettem,
S figyeltelek kiváncsian,
Mosolyogtunk mind a ketten.
Idáig soha nem sikerült felvenned a ruhát,
Felöltözve még nem láttalak
Mindig eldugtad...
A légies, virágos szoknyádat.