Csak játszunk egymással, együtt egymás ellen,
csatározva a múlttal, szembe a jelennel,
sokszor barátkozva, ma ellenségesen
szívjuk egymás vérét, s csókolózva egyszer...
Voltunk már sok minden, legyünk mi egykor,
két ismeretlen ember, mi régóta nem volt,
fordítsunk hát hátat, van hogy semmi sehol,
ha a vonzó barátság egyszerre már holt…
Néha jó volt, néha borzalmas, és ennyi
kesze-kusza múlt után legyen már csak semmi,
töröljünk ki mindent, már egyedül kell menni
végig az életen, mert nem jó veled lenni...