Kegyetlen üzletet kötöttem a hatalmas Halállal,
Kiontott véremmel írtam alá az alku papírját:
Halál az árulókra! Lakoljanak szörnyű halállal!
S elengedtük a Sztüxön a szerződés papírhajóját.
Kezembe csapott vidáman a Kaszás csonttenyerével,
S én boldogan öleltem át, mint régi-régi barátot:
Halál az árulókra! Pokolba minden csepp vérükkel!
S elbúcsúztam, elhagytam a nem is oly zord Alvilágot.
Hét napot kellett még várnom, a pergamen szava szerint,
Majd villámcsapással feltűnt a téren a sötét alak:
Halál az árulókra! Szenvedjenek, megint, és megint!
S a Hóhér bólintott, s félve néztek le rá a házfalak.
Köpenyéből elővett a Hóhér egy gigászi bárdot,
És elhajította, mint könnyű acélból vert dobótőrt:
Halál az árulókra! Tisztítsd meg e júdásvilágot!
S a pörgő penge a testeken át villogva utat tört.
Sűrű fátyolú véreső szennyezett téglát, fát s követ,
Majd a Hóhér elment, bárdját a zsebébe süllyesztette:
Halál az árulókra! Halál halált, düh dühöt követ,
S köderdőbe vesző útját az Alvilág felé vette.
Gerincemtől elválasztott koponyámra vigyor fagyott,
Égő lelkem vízbe fulladt, szörnyű bosszúm beteljesült:
Halál az árulókra! Szenvedjen mind, ki kínt okozott!
S a mosolygó Halál már várt rám, míg büszke trónusán ült.
Eljött hát az alku rám eső része, s tartom a szavam,
Az öreg, fáradt Kaszás végre nyugdíjba vonulhatott:
Halál az árulókra! Halál lesz az én birodalmam!
És e perctől a Földön az én drága kaszám aratott.