Sápadt almavirág,
tavaszi rózsafűzér az ágon,
fény-permet csillog,
a hajnal kristály-szeme
átsugárzik a homályon.
Párolog a csend,
tekereg a szél a levélfonákon,
homokra perdül a virágpor,
álom-illat lebeg,
megtapad a virulás az elmúláson.
Kék-ezüst a levegő,
gerincét roppantja a táj,
hiányod jele sürget,
útnak indul bennem a hideglelés,
árnyék-takaróba borul a muszáj.
Élő selyemszoknya a virág,
nyílik forró titkok öle,
feltárul a lényeg ajtaja,
behunyt szemem alatt mozdul
a teremtés olvadó tűzkereke.