KEDVESEMNEK
(Szűcs István)
Ki volt előtted? Férfiak!
Emlékük mint az út pora
lehullott rólam, hogy virrad.
Feledve minden éjszaka!
Engem csak vágyam zaklatott!
Szüzességem volt nagy teher!
A férfi, hogyha megkapott,
eszköz csupán a testivel.
Egy sem volt hozzád fogható!
Tehozzád másképp hajt a vágy!
Minden tiéd, mi adató!
Szerelmünk fészke most az ágy!
Eztán csak érted gyulladok
szerelmi vágyra. Énnekem
tevéled jó, ha játszhatok
tüzes csatákat Kedvesem.
Mellbimbóm, hogyha csókolod,
a lelkem is beléremeg,
elringatom – mint vágyhatod -
combom között a testedet.
Ha majd a testünk megpihen,
- gyönyört-gyönyörre halmozott -
te is tudod majd Kedvesem,
többé én másé nem vagyok!
(2010-04-04)