Győztek a hideg érvek
Írta: Hullocsillag Dátum: április 04 2010 19:21:40
H
Győztek a hideg érvek; dölyfös uralmuk
A tetőfokára hágott,
Mikor leigázták az embernek hívott
Furcsa érzelemvilágot.
Teljes hír
Győztek a hideg érvek; dölyfös uralmuk
A tetőfokára hágott,
Mikor leigázták az embernek hívott
Furcsa érzelemvilágot.
A csontok alatt reszkető szívizomzat
Küzdene, küzdeni akar,
De a hideg érvek rút sorfalat állnak,
S pajzsuk ki tudja, mit takar.
„Tágulj innen!” – harsogja mennydörgő hangjuk
A riadt kis szívvitézre,
Ám ő bátran áll, bár remeg, de nem mozdul,
S fénylő fegyvert vesz kezébe.
„Engedjetek!” – szól ő – „Hadd folytathassam hát
Oly rég megkezdett utamat!”
Ám szavai nyomán az érvek nem tudják
Megállni kacagásukat.
„Ne légy bolond!” – nevetnek – „Légy inkább kicsit
Földön álló realista!
Mit űzöl, nem éred el, hiába vagy ily
Lenyűgözőn optimista!
Gondold át: tengernyi táv, kételyek árja,
Megéri hát, mondd nekünk meg?
Hiszen azt se tudod, ki ő, mi ő, vagy hogy
Miképpen fogadna téged!
A hegyeken-völgyeken túli távolság,
Az ismeretlen mire jó?
Nem szeret úgyse, hidd nekünk el, és kérdjük:
Ez az egész mire való?”
Győztek a hideg érvek, kételyek árja
Sodor messzire el engem,
S feladom tán, de akkor mért érzem mégis:
Talán még így is szeretem?