Magányos éjszakán,
Folyosó sötétje,
Gondolat talányán,
Barátságos ablakkerete,
Lelke bolyongó,
Szíve bitorló.
Döbbenet foszlány,
Éjszaka sötétje,
Fák, bokrok árnyán,
Ablak kirajzolódó képe,
Amitől nem lettem boldog,
Bennem félelmet oltott
Éltem legnagyobb bámulatánál,
Nagyobb lett,
Napom eme minutában,
A párkányról majdnem le is estem,
Jól jött a kapaszkodó,
Amit kezem meg is fogott.
Lélekfagy torkán,
Megváltozott az életem,
Csak most döbbentem rá,
Hogy félek a sötétben,
Lehet, megtámad egy árny,
Miről egy mese szól.
Nem álltam ki a próbát,
Kedvemet meg nem szegte,
Vágtam a témát,
Megváltozott életem,
Az ablakkeret már kopott,
Hisz fa, nem is ólom.
Hallottam a léptek zaját,
A sötétben gazdáját nem leltem,
Csak az előttem lévő gonosz,
Késő volt, ezért büntetett,
Ha megoldom, feloldom,
Ebből tudom, okulok.