az élet futva menekül
pajzsát feszíti egyedül,
távozik,mint kéz a kézből,
szerelemnek fosztott reményétől,
mély álmától megtévedtem,
jártányi szívem elvesztettem,
sóhajtottam lélegző fáknak
bíborszínű vérem adtam a mának,
tavasznak rügyeit fakasztottam,
sebes patak vizét árnak adtam,
csakhogy legyek valaki még
s emlékem legyen valakié.