Ma sem hozott szépet ez a nap
de lelkemben nincsen harag,
csak bánat.
Mindent visszavesz a holnap
mit tegnap adott.
Fájdalmas sóhaj fojtogat nagyon.
Egyszer minden elhagy,
múlttá válik,
egyre mélyebb árkokat
váj máris,
ami még be sem következett.
Lelkem meztelenre levetkezett,
savként marja a bánat
felajzva a seblázat,
mit nem csillapítanak az emlékek,
pedig semmi mást nem kérek
csak hagy maradjak itt a mába!
Nem kellenek a holnapok, fakók, kopárak,
apránként mindent vissza kell adni,
anyát, apát újra nem lehet kapni.
Fájdalmas űrként tátong a múlt,
rögös, végtelen nélkülük az út.
Más a ház összes zuga, szaga,
a holnapok sikolya, minden zaja.
Szívem kongó ürességgel dobban.
Most már félek. Mit hoz a holnap?