Ki tudja megmondani nekem azt, ki tudja, emberek,
hogy ha volt előző életem,az 'vajh milyen lehetett?
Lehet, rossz voltam ott talán,s büntetést, mi érte jár
most ez életben fizetem tán? Mert bizony kaptam
jócskán ám! Megpakolták szépen a 'tarisznyám!
Van benne jó sok gond,, fájdalom, - mégis azt mondom,
nem is ez legnagyobb bajom, Ezeket csak -csak
viselem, bár időnként ezeket is jócskán megsínylem.
Van ám , mi számomra sokkal nehezebb, lassan nem
járhatok köztetek egyáltalán emberek.Én , ki mindig
is voltam egy "sajkukac"Nyüzsögve éltem a napokat,
A tétlenség nálam ?-Az nem kapott helyet, mehetett!
Mostanra mozgásom lett egyre nehezebb..Sokszor a
lábam már nem enged,Azért itthon még ha lassan is,
eltipegek.Megcsinálom , miket csak lehet. Magamat meg
nem adom könnyen a csúfnak,ne higgye hogy ahol érhet ,
mindig belém rúghat! Megküzdök vele fogcsikorgatva,ha kell
újra meg újra,S kajánul kinevetem,-bár nem tagadom,kis
győzelmi harcom titkon oly sokat megkönnyezem., ám
bánatom, keservem mégis szívem legmélyebb zugába rejtem,
s mennyire csak lehet,próbálom megőrizni jókedvem.
Nem kell tudnia senkinek, hogy néha oly nagyon szenvedek.