Egy dalt dúdolok csendben neked,
figyeld hát szavam.
Hunyd le szemed, mesét mesélek.
Édes álomba ringat majd.
A mezőn, nyílnak a tarka virágok,
szorgos méhek raja dongja körül.
A drága nap süti a zöldellő fákat,
s amott, a bokor aljában egy kisnyúl
nagy fülét hegyezve figyel a tájba.
Ám a csendes délutánon csak a méhek
zümmögése hallatszik a réten,
s a madarak, vidám csivitelése szól.
Békésen ringatóznak, a fűszálak a szélben,
ezernyi hangya, mint apró katona úgy menetel.
Élelmet gyűjtve térnek vissza a bolyba,
estére, e szorgos sereg majd megpihen.
Lassan, az est közeledtével elcsendesül minden,
az éjszaka jöttét bagoly huhogása töri meg.
Egér után kutat. A sötétben nagy szárnyával
némán repül, ha rátalál egyre.
S a tájra, az éjszaka néma csendje elterülve.
A csillagos égen, hűen vigyázza álmunk
az öreg holdvilág.
Aludj hát te is, szép csendben most már.
Kívánok neked jó éjszakát.
2010.04.01. Korin