Radnai István:
SZÍNORGIÁK SZINERGIÁI
virágzó sárgák rózsaszin jácintok
hagymáitok kifogyhatatlan erejével
mert a gyep felujjong lépte nyomán
minden tavasszal valóban kérdezheted
de felujjong ha el is fagyott de az árvácska
a hóvirág is túlélte a telet és a böjtölő
madarak mégis felrepülnek fejünk fölé
valóban a fejünk fölött állnak-e meg
csak egy pillanatra amíg mi állhatatlanok
állhatatlanok lennék vagy csak értetlenek
minek minden tavasz miért kell veled
ébrednie ha az ősz hervadása eljön
kérlelhetlenül
és mit kezdjek a téllel mit kezdjek a hóval
a hóval amely ritkán szerencséltet és akkor
szerencsétlenséget hoz mert elvásott
a szánok talpa már azt hinnéd nincs is
aki megszán amikor terjedni kezd a fény napról
napra hosszabb és az árnyék rövidül
s az égen a fagyos csillagok közt valami
mozdul és az állatok mind idővel vemhesek
valami mozdul valaki mozdul valaki felsír
sejti már amikor örülsz hogy örömöd és
a tavaszi barka vagy a jámbor örökzöldek
amelyek egykedvűen helyben maradtak
csak a királyságra várnak amelyet mindenki
másnak képzel és te a domb alatt állsz
döbbenten
vajon meddig mikor is vennéd észre
nem kell egyhelyben állnod a tavaszi
esőben hiszen az élet továbblépett
magot vetett az ő örökségébe