Rajtvonalra taszítottál,
Mondtad: "A célig meg se állj!"
Én futnék, de merre a cél
S Te szóltál: "Én vagyok."
Édes gyémánt,
Melletted csak szén vagyok.
Kormos tüdőm tömlöcébe
Füstből fújt neved
Zárom,
Így havasok medencéjének
Peremén se fázom.
Sóvárogj a nap után,
Selyem takaród árnyékában
Bolyhos lények lepte
Látomásod hímporától
Kábult lepke
Hál a bábbal.
Bicsakló lábam
Lágy talajon süpped.
Így sürget
Halálom, de még melléd fekszem,
Úgysem lesz több érintés, egy sem.
Rábólint a hold,
Éjfél-kérelmedre.
Csak csillagok rázzák fényüket,
Hisz Ők cseppek a szememben
S az éj jöttével
Felfalja őket a vágy.
S míg harang kondít reggelt,
Lágy sugarak tányérjában
Érő gyümölcsöd
Férgek rágják,
Testem sejt-darabkáit
Hagyva neked emléknek.
Ne rettegj!
Ha kell, zárkád kitárom,
Lépj krétaporba,
Hitvány gyom-kertek sűrűjében,
Bűzlő testem fedd el
Földdel.
Csuklyák alól kacsintó
Varjak odvas énekébe
Balga gondot lökök
S avas tájak árnyékában
Rozsdás szögesdrótot kötök
Vékony nyakad köré.