Ajánlom ezt a verset Igaz Barátomnak, Nagy Olivérnek
Egy pohár bor mellett
beszélgettünk. Emlékszel?
Ahogy feltört belőlünk
a sok régi, szép emlék.
A kalandok, amit
egykor együtt átéltünk.
Az utcák, miket
végigénekeltünk.
A lány, akit
mindketten szerettünk.
A harcok, miket
mindketten megvetünk.
.................................
Emlékszel? Amíg
gyermekek voltunk,
hittük, hogy nekünk
nem kell harcolnunk.
Hittük, hogy a
Szeretet az Élet,
hogy az első
napsugárral megnőnek
a fények, s úgy látszik
a Szeretet Erénynek.
................................
Emlékszel? Mikor még
nem volt tenger gondunk,
mikor mindketten csak
szépeket álmodtunk.
Csak a Mának éltünk.
Talán nem is volt még múltunk.
.............................................
Emlékszel? Úgy kerültünk
egyre távolabb,
mint a földről felszálló
énekes madarak.
Csak arra kérlek, míg
innen vagyunk a halálon,
ismerj meg mindig
Igaz Barátom!