vonaton
zakatolva süvít az április
borult ég fröccsent ablakokra könnyet
a lány otthon bögréket törölget
távolodó csókja álmodozni visz
suhanó vetések kérnek jövőt
mesevágy ragasztgat félbeszelt imát
szeretne örökké ölelni át
egy lágy dallamot egy ködbe elveszőt
szivárványcsíkot kattog a remény
oszlopok szülnek pillanatképeket
két meztelen föld egymásért remeg
sikítva törik szét síneken a fény
gyengeség börtöne végállomás
csak te fordíthatod vissza senki más