Radnai István:
A KÉSEI SZERELEM ANATÓMIÁJA
vad vágyaink genetikai kódja
hinnéd hogy csak a mások agya
nem a tiéd jár erre a srófra
mikor az önuralom lefagy a
párod titkolt vagy csak vágyott
mint élőfa csonkított levágott
lepusztult kihűlt és leszáradt csókja
miért éled a lomha mozdulatlan testben
miért száguld a hajnalon s a béna esten
miért miért lehet-e hormonverte mámor
amikor hasábbal vagy szénnel fűtött hámor
megolvasztja mint ereid a cserélt szívben
megfeszül még tested mint kivégzéskor ívben
vad vágyaink kiszikkadt tüskés kórója
füvetlen fátlan száraz élettelen puszta
vajon miért zeng a vesékről forró óda
amire hittük csak attilának futja
s a kugler amire annyira de annyira vágyott
de az ágy üres mint az az ágy ott
amelyben nem halt sem ő sem zoltán
egy elvétett tehervonat a vétlen véletlen folytán
vágyaink sok hibás téves hosszú kódja
mint felfejtett pulóver és tépett gombolyag
mintha misem történt volna már azóta
hogy csak agyadban dobol és tombolhat
horkol az alacsony szobád s a mennyezet
veri vissza bátran e torz kialvatlan éneket
cserepes ajkad közt idegen nyelvet keres még a gondolat