CCCXXXIII. szonett
Most, hogy életem dele már letelt,
Rongy évek múlnak mind’ hiába, -
S míg fiatalságod nyílik csodára
- Nekem tíz év, majd tízszer hiába lesz!
De neked, kit nem ront a múló idő,
S homályba sem vész virágod
Csak bimbózva nyílik, s tíz nászod
Is lehet, s gyermekeid hozhatja, - Ő!
- Könnyeid, könnyeimet csalta, Új-hold kelt -
Szívem zokogott kettőnk rabságán,
Mert ’tán számunkra, létünk, lelkünk börtöne!
Így, ha telik is az IDŐ, csak nekem telik
S ha hantom, majd Te emelteted, -
Vagy ha ború jön, s érted én mondok imát…
…Sem, mint felejthetném már, -
Hogy veled, mit adott nekem, e Világ!
20091118
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!