Kocsma a ködben
Érdekes új ismerős,
Nagydarab és tetszetős,
Karakteres idomokkal,
Kiemelten szép dombokkal,
Tisztán látó tekintettel,
Huncut mosolygó szemekkel,
Néha rovó vádló arccal,
Nem törődik belső harccal.
Megbocsátó így tavasszal,
Mégis ember,- gondolattal,
Határozott jellemmel,
De hát jobb, ha nem engem ver,
Türelmesen minket itat.
Szereti az állatokat.
Vagy ha nem is szereti,
De legalább elviseli.
Bírja, ha a sok piás,
Sok sört iszik, nem vitás.
Késő estig kínálja.
Hiszen ez a munkája.
Lesi minden gondolatod,
Nem nehéz hisz magad adod.
Adok neki munkát én is,
Eliszom a csillagfényt is.
De egyszer lelsz este, sajnos.
És elzavar engem is most.