Rézlemezzel beborított torony,
okkersárga falakon díszburkolat.
Sok ablakán somfordál az alkony,
Fényére véres csíkot húz a bánat.
Nyutalan sötét száll a kastélyra,
benne a halál követe poroszkál.
Ki kerül ma éjjel kaszájára?
Sorsot húz, válogat vagy a sors diktál?
Reszkető kezek, hófehér fejek
nedves párnáikon alélva várják
a megváltást. Istentől kegyelmet,
méltóságuk ne szenvedjen csorbát.
Félelem, szégyen a kínzó magány
az álmos pillákat széjjelfeszíti.
pirkadatra az álom rátalál,
a retinákra családját vetíti.