Fa ágán billeg újszülött levél
zsenge zöldje remél végtelen nyarat
könnyű kis dallamot fütyül a szél
míg összekócolt tájon áthalad
Őszbe lesárgult tavalyi avar
a végtelen időben megboldogul
Nap szemét felhős kendőbe takar
folytonos jelen, mely múltba vonul
Virágszeplős réten nevet a tavasz
kitárt lelkembe zárom illatát
S a nyugalom bennem rügyet fakaszt
Ápol és sérül, gördül és marad
térbe rejtve idő pillanatát
Amig április a réten átszalad