A versekhez én már kicsiként vonzódtam,
Persze eleinte csak úgy, mint minden gyermek.
A mesék világában is gyakran barangoltam.
s azokat néha -visszaemlékszem ,nem ritkán
képzeletemmel toldottam meg.Bár emlékem tán
kissé már hiányos, az idő múlik, az ész is feled.
Ám mit ember egyszer megszeret, úgy gondolom,
az teljesen ,nyomtalanul fejéből ki nem törlődhet.
Hisz ez órák ,miket nekem először a mesék adtak,
Szeretették meg velem később a verseket Majd
Hamar rájöttem, hogy nem csak olvasni, hanem
szavalni is szeretem,s bizony ha alkalom adódott
hogy tolmácsolni kell egy verset, hogy megtanuljam
gondot az nekem sohasem okozott, inkább igen
nagy örömmel tettem.Lelkemnek boldogságoz adott.
Majd egy idő után, azt vettem észre, magam is
szívesen fabrikálok verseket.Lehet, eleinte ezek
voltak csak kis rögtönzések,vagy kis bohókás sorok,
Nem is írtam ezeket én jobban csak magamnak, hogy
néha ne legyek olyan "nyomott"Mert bizony megesett
nemegyszer , hogy hangulatom kissé alább hagyott.
Ilyenkor gyakran ütöttem fel a verses könyveket, vagy
kezembe tollat ragadtam, hogy kiírjam magamból mindazt,
mi nyomta sebzett szívemet, esetleg lelkemet.Ám ha épp
"rózsás" kedvembe voltam,Hát megírni , azt sem voltam rest.
Azóta is így vagyok a versekkel.,lényemmé váltak már.
Nélkülük életem olyan lenne , mint bástya nélkül a vár.
Mint édesanya nélkül a gyermek, mint eső nélkül a föld
Ezért hát ne is kérjétek tőlem azt soha , hogy a verseket
egyszer is elfeledjem,vagy ne szeressem, mert abba szívem
belepusztula.
A költészet napja nekem különösen kedves, mert születésem évétől, egészen pontosan
1964-től ünnepeljük meg, mióta csak tehetem, mindig megünneplem valamiképp, ezzel is tisztelegve Mind József Attila
Mind az össze nagy költőnk és verseik előtt.Fenti kis versem ez alkalomból írtam.
Pásztó, 2010.április 11