Kerestem önmagam
Írta: Szabiolcs Dátum: április 12 2010 07:27:38
G
Büszke percek tiszta szárnya
Régi tettek bűnös árnya
Nem szakad, csak lüktet bennem
Kínoz, morzsol, éget engem
Teljes hír
Ki vagyok én?-
Ez a kérdés cseng fülembe
Állok némán, nem felelve
A választ rá én nem tudom
Riadalom ül arcomon.
És erre választ hol lelek
Majd téged is meg kérdelek
Útra kelek, tartom szavam
Hogy megkeressem önmagam
Ölelkező sziklák mélyén
Fekete folyó sekélyén
Arany bércek szurdokában
Velencében, gondolában
Fényes ajkak szavaiban
Téves vágyak karmaiban
Hisz hosszú utat vállaltam
Hogy megtaláljam önmagam.
Büszke percek tiszta szárnya
Régi tettek bűnös árnya
Nem szakad, csak lüktet bennem
Kínoz, morzsol, éget engem
Álmaimban is ott dereng
Bolond, ki ezeken mereng
Magába szívjon, ne hagyjam
Itt nem találom önmagam.
Vért pezsdítő lázban égés
Gondot feloldó émelygés
S elfeledve világ baját
Vízbe vetni gondos magát
Nézni, mit áld a napsugár
Pedig mögötted szökőár
Ettől én tépném a hajam
Mert itt se lelem önmagam.
Fület vakító csend éjén
A búskomorság peremén
Már pendül a halál húrja
Szemed csak a sírást bírja
Egyedül, magadra hagyva
Magánytól jégbe fagyva
Ezt nem viselné el agyam
És még keresem önmagam.
Szétszakadó szelek szárnyán
Napsugarak öblös karján
Vagy tengerek csábítása
Hívogatott el magába
Bús lagúnák széles álma
Csakis engem, engem várna?
Csak részben vagyok én magam
Még nem találtam önmagam.
Barátaim jó szavában
A szívem oly könnyen csobban
Megfürdik az minden jóban
Keres engem minden szóban.
Egy könyv vagyok, de csak lapok
Kapcsokat majd kitől kapok.
Harcolok majd, hogy megtudjam
Merre találom önmagam.
Ürességbe szikrák esnek
Ők magányos kis emlékek.
Majd felnyílik az én szemem
Eddig nem láttad én velem
Összeállnak, mint cseppből víz
Most már az én lelkem is hisz
Arcon mosoly, eláll szavam
Végre megleltem önmagam