BÚCSÚ
Írta: gufi Dátum: április 12 2010 13:36:32
H
Hajtott fővel nézzük e szemfedős urnát,
Mi örökre bezárta magmaradt hamvát.
Gondolatban tekintünk a messze kék égre,
Szerény, kedves lelke, nyugodjék békében.
Teljes hír
Búcsú
Apósom emlékének
Dologidőben…, nyár derekán érkezett.
Felkelő napfénnyel ő is megszületett,
Gyorsan cseperedve családja körében,
Élte kis életét…, dolgos szerénységben.
Majd eljött az idő…, alapít családot,
Amit a jóisten két gyermekkel áldott.
Nevelte…, ápolta a szép utódokat,
Féltőn, gondoskodón vigyázta útjukat.
Nem feledkezvén meg az unokákról se,
Mindenét adta, nem várt semmit cserébe.
Sólyomszárnyú idő tovatűnt az égen,
Párját búcsúztatta nem is olyan régen.
Zokszó nélkül tűrte mit a sors rászabott,
Soha fel nem lázadt, nem is zúgolódott.
Örült minden apróságnak, alázattal kért,
Már-már újra gyermekként élte az életét.
Végül felette is győzött az enyészet,
Jó szíve elfáradt…, izmai ernyedtek,
Mint ahogy érkezett hajnal sugarával,
Úgy távozott napnak alkonyulatával.
Hajtott fővel nézzük e szemfedős urnát,
Mi örökre bezárta magmaradt hamvát.
Gondolatban tekintünk a messze kék égre,
Szerény, kedves lelke, nyugodjék békében.
Albert Ferenc