Milyen rossz mikor nem teljes az élet
Lépten, nyomon a búbánat elérhet
Amit szeretnél, messze van még tőled
A kismadár is elröpül mellőled.
Nem ér el már a nap meleg sugara
Könnyeid ráfagynak fehér arcodra
Inkább sírnál, mikor nevetni kéne
Legalább a görcs kezeden enyhülne.
Sántikálva, mész a nagyvilág felé
Lassan, lassan érsz el céljaid elé
Isten kezében a sorsodra maradsz
Örülsz, ha mástól egy kis megértést kapsz.
Fejed felett vészjósló homály lebeg
Megszólalsz, de a hangod beleremeg
Kitaszítottan, védtelenül állsz most
Nincsen senki, aki veled lenne ott.
Tehetetlen vagy félsz bármit is tenni
De e kép-képtelen vagy boldog lenni
Az erős gátlás nem akar oldódni
A nagy terhedtől nem tudsz szabadulni
Ott van a szorongás mindig szívedben
Boldogtalanság van most is lelkedben
Tele vagy vággyal, szép álomvilággal
De szembe kell nézned a valósággal
Isten- szeretet vezérli életed
Boldogságodat te is meglelheted
Fényes út, ha eltévedsz a sötétben
Szilárd támaszt nyújt a gyengeségedben
Rebegsz egy imát égi segítődnek
A hittel értelme lesz életednek
Felragyog majd egyszer fényes csillagod
Amit szeretnél, duplán visszakapod…