CCCXLVI. szonett
Ments meg innen! - hol már csak durván morzsolt
Kőkemény kövek közt őrlődő magányom...
...Már csak éretted dobban szívem, s vagyonom
Csak a rőt-téli éjszakákba fagyott alkonyon
Hagyott szivárvány-szín képzelte álmom!
Múltam otthagyott, penészes, málló apanázsa,
Mit a havonta kelő Új-holdam hozott,
...Mint ezüstlő pillangó féltett ragyogása;
Minden új tavaszi virrasztott hajnalon, -
Hol csak aprópénz volt lelkem boldogulása...
Ments meg innen! ...Drága, szeretett Angyalom!
- Mentsd szívem, mely már csak érted dobog,
Mentsd a színt, miben új erőm, s vagyonom, -
S hozd el évente újra, új tavaszom...
...Hozd el évente új tavaszom!
XXIV (adaptáció)
S a gondolatom, mit akkor ki kellett mondanom...
..."Mikor - szemem a komor festőt játszotta,
S szívem vásznára karcolta arcodat;
- Hogy most testemmel keretezzem azt
Hol minden pillanata csak rád utal..."
Művészi a kép, s művészi az idő,
A tollammal vont ékes betű-karcok...
- Lehet a most, vagy elmúlt-századelő,
...Óh, mely emlékeimbe vés derűs-arcod.
- Mert hiába az óra, a perc, s a múló idő,
S hiába a feledés, mely sok mindent eltemet;
S hiába a hazug szó, mely bölcsen tetszeleg...
Mert már egy a kép,... a varázslatos metszet
Mely már csak a tiéd, - azaz eljövendő,
Miben gyönyörködik majd sok-sok emberöltő!...
- Mert szívemben őrzöm már törölhetetlen képed!
20091224
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!