Oly nagy volt a csodálkozás mikor titkomat megtudták,
Aranyos vagyok, felépítésem mérték után szabott
S mikor próbáltam megmagyarázni, hogy modell vagyok,
Kis hazudósok: Azt mondták, hogy ők a szabók.
Én azt mondom:
Minden a kezem közelében van,
Az időt, csípőmmel jobbról balra mozgatom.
Lépéseim, ó a lépéseim,
Keresztbefonott gondolatok,
S ajkaim oly csábítók, mert nő vagyok.
Egy gyönyörű teremtés,
S áldott a jó Isten, hogy mindezekkel felruházott.
S bárhol megfordulok,
Kellemes borzongást okozok,
És mindazok, kik lábon állnak,
Érzem, letérdepelnének elém, így mutatnák ki a vágyat.
Rajzanának körülöttem,
Én mondom ezt tüzes szemeimmel,
És mosolyom
Isten nyilaként, mint villámlás visszaverődne fehér fogaimon,
Ringató járásom kiemeli derekam,
S öröm a lábakban,
Mert Nő vagyok, egy gyönyörű teremtés...
A jó Istentől ezt kaptam.
S a dolgok csattanója itten jön,
A férfi népséget megkérdezik:
Mindenhol láthatsz egy Nőt,
S belseje, a lelke oly rejtelmesen szőtt,
Miért őt?
Pedig én próbáltam mondani:
Írott volt minden nékem,
Ívfény a hátam,
Mosolyom a Nap,
Melleim lebegőek, mozgékonyak,
Stílusom kellemes...
Mert egy Nő vagyok... s érdekes !
Mostmár értitek,
Fejem előttetek miért nem hajlik
S hogy figyelmet kapjak nem fogok kiáltani,
De akkor mikor megláttok,
Csillogó hajam lássátok,
S mint egy egzotikus pálma növény,
Gondozásra lesz szükség,
Fejetek utánam fordítsátok...
Mert csak egy Nő vagyok és vigyázzatok.