Te éji sötét! Jöttöd várom.
S végre nem gyötör tovább,
ezernyi gondolat.
Álmaim szárnyán, messze elrepülve.
Szabad vagyok, végre oly szabad!
Időnként, miért is nehéz szavakkal leírni?
Mi itt belül feszít, és mondani kell.
A rohanó vágyak elcsendesítve.
Már érzem, tudom.
Ébren is láthat csodákat az ember.
Csak hinni kell benne!
Mi itt belül szól. Sosem téved el.
2010.04.07. Korin