Amikor a madarak az égre szállnak,
szárnyai nőnek bennem a vágynak,
s arcomban hallom a hangjaikat.
Lépés közben kövesedik reám az idő,
edényeiben lassul gyorsulón a vérem,
és zajongva tombol körülöttem a tavasz.
Már megint fekve várják többen
a jászol csöndje óta a feltámadást,
reménybe formálva a hitet.
Mint festő ujjai hegyén az ecset
színei; formára adják magukat,
akár ajkamról tolakodva a szavak.
És akkor a hangok az égbe szállnak,
szárnyai nőnek bennem a vágynak,
s arcomból hallom a hangjaikat.
2010-03-27