Az utolsó fellángolás
Írta: Metallica Dátum: április 13 2010 21:27:09
G
Fagyott hó, csikorognak a szavak,
reccsenő faág fülemben a hang,
sötétben tapogatózom, mint vak,
értem kongott már a lélekharang.
Teljes hír
Lelkembe költözött a hideg tél,
elbújt hűvös medvebarlangjában,
jégkristály szívem fagyott, már nem él,
meghalt végleg a páros magányban.
Fagyott hó, csikorognak a szavak,
reccsenő faág fülemben a hang,
sötétben tapogatózom, mint vak,
értem kongott már a lélekharang.
De barlangomba szűrődött a fény,
elhoztad mosolyoddal a tavaszt,
ragyogásod maga volt a remény,
társaságodban találtam vigaszt.
Enyhült szívemben a jégszorítás,
rügyezni kezdett benne az élet,
vérem pezsdült, hűs patak csobogás,
csodás volt minden örült perc veled.
Újra tudtam élvezni a létet,
vártam a napot, ismét lássalak,
titokban nézem a fényképedet,
mindig látni akarom arcodat.
Egyszer véget ér a csodás álom,
életed sokkal jobb lesz, társad más,
elfelejtsz engem, áldom a sorsom
te vagy az utolsó fellángolás.
Lelkembe költözött a hideg tél,
elbújt hűvös medvebarlangjában,
jégkristály szívem fagyott, már nem él,
meghalt végleg a páros magányban.
Fagyott hó, csikorognak a szavak,
reccsenő faág fülemben a hang,
sötétben tapogatózom, mint vak,
értem kong ismét a lélekharang.