Te, aki más akarsz lenni,
Mint fagyott álmaikat
Tűzrehajtó bolondok
Úgy vonzza a kirakat fénye
Széphez szokott, kényes szemed
Mint nyálkás hínárt a horgony.
Az lettél, aki nem akartál,
Hogy befogadjanak, megszeressenek
Félsz az élettől
Mert félsz a bukástól
És közben eszedbe se jut,
Hogy másmilyen is lehetsz?