Kerekszemek
Valaki döntött:
szül, de más hazában,
vakon hitte:
jobb lesz a kicsinek
és hagyta magára, másra…
Kerekszemek tágra nyíltak
a világra már kinyíltak,
meleg fészek, meleg étel,
hol volt élte, napja tiszta,
nevét tárgynak eddig tudta,
most nem érti, őt sem értik
pedig mondja, mondja, mondja…
cseppnyi ajka hogy formálja.
Más itt a nyelv, más a nóta,
nincs is itten semmi móka!
Mily idegen ez a táj…, és a szó(!)
oly érthetetlen,
nem csak fül, de szív sem érti,
a kitoloncolás sérthetetlen,
s foggal-körömmel védi
törvény adta paragrafus
nem engedi, hogy hazafuss.
– Napok, hónapok kúsznak,
az évek gyorsan múlnak
tologatás akta pecsét,
embertelenség, érzés hiány,
az emberség új jogért kiált! –
Sötét felhők fenn az égen
szél sem űzi, Nap is tűri
hegyek orma kékbe fúl
gyermekszemnek könnye hull,
volt hazája nincs hazája
a madarak is hazaszállnak.
Kerekszemek tágra nyíltak,
de milyen világra nyíltak?